Az ajak- és szájpadhasadékok kialakulásának okai

Az ajak-és szájpadhasadék (ismertebb nevén a „nyúlajak” és a „farkastorok”) a második leggyakoribb fejlődési rendellenesség. Előfordulását illetően érdekesség, hogy Európában jóval gyakoribb, mint az afrikai néger lakosság körében.
Az embrionális fejlődés korai szakaszában (5-9. hetében) megjelenő rendellenesség, amelyben bizonyos okok miatt az ún. ajak-, ill. szájpadnyúlványok összecsontosodása nem következik be. Enyhébb esetekben csak a nyelvcsap (uvula) deformálódik, máskor a lágyszájpadon is különböző mértékű hasadé­kok figyelhetők meg, ami a kemény szájpadra is áthúzódhat. Létezik rejtett formája is, ilyen­kor a hasadékot nyálkahártya fedi.
A betegség kialakulásának okai ma sem tel­jesen tisztázottak. A genetikusok körében a legelfogadottabb nézetek szerint több ténye­ző együttes hatásának nyomán jelentkezik ez a rendellenesség, melyek közül az örökletes hajlamot és a korai magzati korban (7-9. hét) fellépő ártalmakat emelik ki. Amennyiben a szájpadhasadék előfordult már a gyermek felmenői között, úgy az esély 3-6% körülire te­hető, míg a külső tényezők között a szakemberek elsősorban a sugárártalmakat, a jelen­tős pszichés megterhelést, valamint egyes gyógyszerek (pl. epilepszia elleniek) károsító hatását emelik ki.
A szájpadhasadékkal szüle­tő gyermeket a normálisnál nehezebb táplál­ni, ugyanis ajkai szopás közben nem zárnak légmentesen, ezért nemcsak tejet, hanem le­vegőt is szív. Emiatt gyakran alultápláltak az ilyen gyere­kek, és könnyebben is kapnak középfülgyulla­dást. A helyes beszéd elsajátítása is nehézsé­get jelenthet. A szájpadhasadékot mindazon­által nem tartják különösebben veszélyes rendellenességnek a szakemberek, hiszen kü­lönböző helyreállító műtétekkel, logopédus segítségével szép eredményeket lehet elérni.

Hogyan alakul ki az ajak-és szájpadhasadék? Az embrionális fejlődés során a koponya – hasonlóan a többi test többi részéhez – sejtcsoportokból alakul ki. Ezek a sejtcsoportok ún. nyúlványokat alkotnak. Ebben a differenciálatlan állapotban is tudható már, hogy melyik sejtcsoport, illetve melyik nyúlvány melyik koponyarészletet alkotja majd. Az ilyen nyúlványok tökéletlen egyesülése következtében ajak- és szájpadhasadék alakulhat ki. Tekintve, hogy a nyúlványok pontos leírása fejlődéstani és anatómiai ismereteket feltételez, a pontos megnevezésekre nem térünk ki.

kapcsolódó cikk: Ajakhasadék: közelebb a gyógyításhoz Szerző: dr. Nemes János Népszabadság, 2002. október 17.

Az ajak-és szájpadhasadékok típusai

1. Egyoldali teljes ajak- és szápadhasadék: a leggyakoribb eset, a hasadékok majdnem fele ide tartozik. Az orrbemenet alapja hiányzik, és a hasadék a 2. és 3. (2. kisörlő és a szemfog) között helyezkedik el. A kemény szájpad és a lágy szájpad nyitott, a szájüreg és az orrüreg egymással közlekedik.
2. Kétoldali teljes ajak- és szájpadhasadék: súlyosabb fejlődési rendellenesség. A felső állcsont elülső része előreugró, és a felső állcsont hátulsó részével nincs összeköttetésben. Ebben az előreugró részben nincs csont, csak kötőszövet alkotja.
3. Szájpadhasadék: a szájpadláson, középvonalban elhelyezkedő, különböző kiterjedésű hasadékforma.

Meg kell említeni, hogy a fenti hasadékformák nagy változatosságot mutatnak, egymással kombinálódnak is. Ennek megfelelően műtéti terápiájuk is különbözik.
Az ajak- és szájpadhasadékokat sokan, sokféle osztályozás szerint sorolták típusokba. Nincs értelme, hogy ezeket a csoportosításokat e helyen részletezzük.

Hasadékok és funkcionális zavarok

Az ajak-és szájpadhasadékok esztétikai hátrányosságukon kívül működési zavarokat is okoznak. Az ajakhasadékok esetén a nyál folyamatosan kicsorog a szájból, a szájzug felsebesedik, felázik. A szájpadhasadék miatt a gyermek szoptatása lehetetlen, mivel nem alakulhat ki a szájüregben a megfelelő vákum. A garat és szájnyálkahártya állandó gyulladása, a különféle hallószervi tünetek és a beszédzavar – a hangképzés nehézségei miatt – mind az ajak- és szájpadhasadékok társuló tüneteihez tartoznak. Nem elhanyagolható az esztétikai hátrányosság miatt létrejövő pszichés érintettség sem.

Az ajak- és szájpadhasadékok terápiája

Az ajak- és sszájpadhasadék tipikusan azon megbetegedések közé tartozik, amelyet kizárólag egy összehangolt munkacsoport tud megoldani. A team tagjai között az alábbi szakembereknek kell szerepelniük:

Genetikus Gyermekorvos Fül-orr-gégész Szájsebész Gyermeksebész Plasztikai sebész Altatóorvos Fogszabályozó orvos Fogorvos Pszichológus Pszichiáter Logopédus

A terápia során az alábbi, jól érthető sémát szokás követni:

Az ajakhasadék zárását a gyermek négy hónapos korában, a szájpadhasadékot a 12.-18. hónapban kell elvégezni.
A gyermek 2 éves korában meg kell, hogy kezdődjék a logopédiai kezelés.
Még iskolakezdet előtt, tehát a gyermek 5-6 éves korában ajakkorrekciós műtét szükséges. A logopédiai foglalkozást folyamatosan szükséges művelni, hogy a gyermek az iskolában mennél kevésbé legyen hátrányos helyzetben.
A gyermek 10 éves koráig áltatában szükség van még garatplasztikai vagy lágyszájpad-műtétre, a beszéd érthetőségének javítása érdekében. Ekkor kezdődik a fogszabályozási kezelés is.
12 éves korig szükséges, hogy a hasadék csontosan is zárva legyen. Ennek érdekében csontbeültetésre van szükség a hasadék területére.
18 éves korban végezhető el az állcsontok rossz pozíciójából származóan kialakult harapási rendellenesség műtéti korrekciójára.
Csak ez után végezhető az orr korrekciója (orrplasztika) és a fogászati státusz rendezése.

Az egész kezelési program folyamán szükséges a rendszeres fogászati felülvizsgálat és ellátás.

Néhány szóban az ajak- és szájpadhasadékok sebészetéről A sebészeti beavatkozások célja 4 pontban foglalható össze: A beszéd mechanizmusának helyreállítása Az ajak és az orr esztétikai megjelenésének helyreállítása A szájüreg és az orrüreg közvetlen kommunikációjának megszüntetése Az arckopnya fejlődésének biztosítása

kapcsolódó cikk: Az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollja az ajak- és szájpadhasadékok kezeléséről

Az ajak- és szájpadhasadékok műtéti megoldásai

Az ajak és szápadhasadékok műtéti megoldásának alapjait Veau vetette meg, aki 1928-ban jelentette meg főművét.
Le Mesurier ún. négyszög lebenyplasztikát alkalmazott.
Tennison háromszögletű lebenyplasztikája gyakran alkalmazott megoldás.
Millard egy speciális ívelt metszésvonal vezetésével zárta az ajakhasadékot. Megoldásának számos előnye miatt ez a legnépszerűbb módszer.
Érdekes megoldás Pfeifer módszere, aki egy hullámvonal mentén zárta a hasadékokat.A szájpadhasadékok zárására ún. hídlebeny plasztika, vagy nyeles lebeny plasztika alkalmazható. A kettő között az a különbség, hogy  utóbbinak van „nyele”, vagyis egy ér, amely az elforgatott lebenyt táplálni tudja.
A növekedés befejeződése után sor kerül még másodlagos ajakplasztikára illetve az orr esztétikai korrekciójára is.